A város hivatalos delegációját Szabó Loránd polgármester vezette, de elfogadta a testvérváros meghívását Tóth Attila, korábbi polgármester is, aki 1994-től két cikluson keresztül állt Dombóvár élén, s jó kapcsolatot alakított ki a német városkával. A Kernen im Remstal-i Rumold-Realschule-ban április 29-én tartott nagyszabású ünnepségen a Kapos Táncegyüttes fiataljai álltak díszes sorfalat, s kísérték az épületbe a vendégeket. Az eseményt a Balaskó János által vezetett Dombóvári Zenész Egyesület nyitotta meg a magyar és a német nemzeti himnusz előadásával, majd kezdetét vette a hivatalos ünnepi beszédek és köszöntők sora.

Először Stefan Altenberger, Kernen im Remstal polgármestere (második képünkön jobbról) köszöntötte a megjelenteket. A város vezetője elmondta: most van igazán ok az ünneplésre, hiszen ez a húsz éves kapcsolat mindvégig gyümölcsöző és élő volt, s reméli, hogy ez a továbbiakban sem lesz másképp. Kiemelte: egy jól funkcionáló testvérvárosi viszonyhoz olyan emberekre van szükség, akikre minden körülmények között lehet számítani, akik az ilyen kapcsolatokat a szívük mélyéig átérzik. Kiemelte a két település civil szervezetének, a kerneni és a dombóvári baráti körnek a szerepét a kapcsolat ápolásában. Tagjaik mindig készségesen és szeretettel végzik dolgukat. Kiemelten köszöntötte a Dombóvár-Kernen Baráti Kör vezetőjét, Grünwald Pálnét (első képünkön balról az első) és a német egyesületi elnököt, Gerd Mannust (első képünkön jobbról a második), valamint feleségét, Helgát. Stefan Altenberger szeretettel emlékezett vissza a közös programokra, köztük kiemelten a magyar hétre Kernenben, amikor vidáman mulatott együtt a két nemzet. A német polgármester Ernst Zakarias mérnök-zenészt idézve rámutatott: a barátságot ne csak ajándéknak tekintsük, hanem az életünk egy folyamatos feladatának. Természetesen a hivatalos kapcsolatfelvételt megelőzően is éltek már baráti szálak a két település között. Erről később Szabó Loránd (második képünkön balról) beszélt részletesebben, szinte évről-évre bemutatva a barátság fejlődését, alakulását.

1991-ben és ’92-ben a városok akkori első emberei, Dr. Fazekas István és Günter Haussmann írták alá a testvérvárosi megállapodást, első évben Dombóváron, a rákövetkezőben Kernenben - hangzott el több ízben az ünnepi rendezvényen. Mindkét polgármester folyamatosan dolgozott a két város kapcsolatának fejlesztésén. Azóta is szívügyüknek tekintik az éppen regnáló településvezetők a már „jól bejáratott” barátság ápolását, találkozók szervezését. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is megkönnyítette a helyzetet, hiszen az 1989 előtt még vasfüggönnyel elzárt német település mára szabadon megközelíthetővé vált. A nehéz időszakokban is erőt adott az a meggyőződés, amely az emberekben élt - mondta el Stefan Altenberger, aki hozzátette: a kezdet kezdetén csak egy magyarországi kisváros lakóinak tekintették a dombóváriakat, de mára barátaiknak vallják a magyar település közösségét.

A köszöntők sorában Rolf Kurz tiszteletbeli konzul következett, aki tolmácsolta Dr. Czukor József nagykövet úr üdvözletét és jókívánságait az ünneplő közönség felé. A konzul barátságot az európai összetartozás szimbólumának nevezte, amely a határokon keresztül ível és békét, szabadságot közvetít. Mint elmondta, Németországnak és Magyarországnak közös gyökerei vannak: a szenvedés, a szükség, a bánat, az üldöztetés és a kiűzés. Név szerint emlékezett meg Heinrich Bechtről, akit a partnerkapcsolatok előfutárának nevezett, ő szívén viselte Dombóvár és az akkori Rommelshausen közti kapcsolat kiépítését, és neki köszönhető Pécs és a Kernen szomszédságában található Fellbach partneri kapcsolata is. Távolabb tekintve időben és térben emlékeztetett a magasan fejlett magyar kultúrára és tudományos munkára, amelynek köszönhetően 12 Nobel-díjasa van hazánknak, tehát tőlünk is van mit tanulni, ugyanúgy, mint nekünk, magyaroknak német barátainktól. „Egy közösségi szintű partnerkapcsolat hozzájárul a nyelv újjáéledéséhez és ahhoz is, hogy a magyarországi német népesség megtalálja identitását az adott magyar településen különböző csereprogramokon keresztül, kórusok, zenekarok, tánccsoportok közreműködésével” - mondta a tiszteletbeli konzul.

Günter Haussmann egykori kerneni polgármester sajnos betegségénél fogva nem tudott részt venni az ünnepségeken, az ő gondolatait Gerd Mannus helyi egyesületi elnök tolmácsolásában hallhatta a szépszámú közönség. Henrich Bechtre hivatkozva a bölcsőben ringatott barátságról beszélt: Becht Magyarországról származott, s honfitársaihoz hasonlóan kitelepített volt. Gyermekkori barátjával, Zárth Istvánnal régóta dédelgették a gondolatot, hogy közelebb hozzák a két települést: Kernent és Dombóvárt. Haussmann szavaiból kiderült, hogy Becht az első kapcsolatokat már 1984-ben elkezdte kiépíteni, ez év augusztusában volt az első találkozó Dombóváron Vidóczy László akkori tanácselnökkel és Kernen polgármesterével. A rákövetkező évben magyarországi turnéval ünnepelte a fennállásának 125. évfordulóját a Rommelshauseni, velük együtt Pécsett a dombóvári Kapos Kórus is fellépet. Itt már kezdtek szorossá válni a kulturális kapcsolatok. 1987-ben Vidóczy László részt vett Kernenben a kitelepítettek és itthon maradottak találkozóján, kint tartózkodása alatt feltett szándéka volt a térséget minél alaposabban megismerni és magába szívni a sváb hangulatot. 1988-ban egy kisebb önkormányzati delegáció is tiszteletét tette Dombóváron a Rommelshauseni Kórussal, ekkor már komolyabb tárgyalások folytak a testvérvárosi kapcsolat felvételéről, amelyről 1989 márciusában a kerneni képviselő-testület egyhangú döntést is hozott. 1990 novemberében Dr. Fazekas István vette át Dombóvár vezetését, s a következő évben már ő látta el kézjegyével a testvérvárosi kapcsolatot igazoló hivatalos dokumentumot. A néhány évvel a szerződéskötést követően megalakult német és magyar civil szervezet is szorgalmazta a kapcsolat ápolását. Azóta számtalan adomány érkezett Kernenből különböző intézményeknek, rászorulóknak Dombóvárra. Kiemelt figyelmet kapott az elmúlt években az Egyesített Szociális Intézmény, de a mai napig érkeznek szállítmányok a városba. Legutóbb a zeneiskola kapott az egyesülettől egy orgonát, valamint a József Attila ÁMK tanulója, a járásképtelen Sávai Máté részére szállítottak otthonába egy kádliftet, amellyel megkönnyítették a mozgáskorlátozott fiú tisztálkodását. A magyar részről megnyilvánuló tiszteletet mutatja, hogy Henrich Becht 1994-ben dombóvári díszpolgári címet kapott, amelynek átadóján számos külföldi vendég vett részt. Gerd és Helga Mannus a Dombóvári Civil Díj tulajdonosai.

A középiskola épületében tartott hivatalos ünnepség egyik megható pillanata volt, amikor
Till Nikolett (első képünkön középen), a dombóvári Belvárosi Általános Iskola látássérült tanulója ült a zongorához és játszott a közönségnek. Niki előadását vastaps kísérte, amelyet büszkén fogadott a kis zenei tehetség. Az ünnepséget helyi fellépők előadásai is színesítették, többek között a stetteni férfikar és a helyi zeneiskola ütős szekciója különleges produkciójukkal.

Délután vendéglátásra került sor, amelyet kulturális műsor követett. Ismét bemutatkozott a Dombóvári Zenész Egyesület, a Kapos Táncegyüttes, újra hallhatta a vendég közönség a stetteni férfikart, valamint meglepetésként a tolókocsiba kényszerült Sávai Máté kishúga, Dorina lépett a színpadra, aki modern táncokkal mulattatta a közönséget. Az ügyes kislány produkcióját fergeteges taps követte.

A remekül szórakozó baráti társaság egy része részt vett a másnapi „majálison” is, valamint számos érdekességet kínált számukra a vendéglátó kerneni csoport. A tervek szerint hamarosan újabb találkozóra kerül sor, hiszen június elején kisebb delegáció érkezik Dombóvárra a Német Kisebbségi Önkormányzat ünnepségére, ahol nem hivatalos információk szerint újabb elismerések birtokosai lesznek Dombóvár németországi barátai.