Agrár- és élelmiszergazdaság kategóriában került az Értéktárba:

Rákóczi János munkássága és a Rákóczi-túrós
Rákóczi János 1897-ben született Felsőleperd pusztán. Elindulásában, taníttatásában elsőként feltehetően maga Felsőleperd bérlője, Döry Vilmosné a lovasélet, a kultúra nagy mecénása állhatott, akinek támogató segítsége révén jutott egészen a Nemzeti Kaszinó konyhájáig (1919). 1920-ban azonban továbbállt, és első szakács lett Horváth Nándor népszerű konyháján. 1924-ben tudásának tökéletesítésére mesterútra indult Franciaországba. Párizsban a jó nevű és előkelő Laure étteremben dolgozott, és elsajátította a francia konyhaművészet fortélyait. 1926-ban hazatért, majd a kor kiváló szakácsa, Gundel Károly (1883-1956) révén került a fővárosi Gellért Szálló éttermébe, ahol 20 éven át vezette a konyhát. Rákóczi János ekkoriban nem csupán országos, hanem nemzetközi hírnévre tett szert: konyhaművészeti kiállítások, bemutatók, világversenyek (Frankfurt, Bécs, Berlin, London, München, Bonn, stb.,) alkalmával nyert első díjakat, aranyérmeket, okleveleket. Az 1958-as év kiemelkedő állomás életében, ő irányíthatta a brüsszeli világkiállítás magyar konyháját. Ekkor vált világszerte ismertté a paprikás csirke, a lecsós szűzérme és a roston sült balatoni süllő is. Itt robbant be a köztudatba a Rákóczi-túrós néven ismert sütemény, amely halhatatlanná tette Felsőleperd fiának nevét. Ma is igen népszerű lepényfajta, nemcsak édes-savanykás íze miatt, hanem azért is, mert nem igényel különösebb alapanyagokat. Még a legegyszerűbb hazai konyhában is megtalálhatók a hozzávalók: liszt, cukor, tojás, túró, tejföl, baracklekvár. 1964-ben jelent meg szakácskönyve Konyhaművészet címmel. 1966-ban, életének 69. évében hunyt el Budapesten.

Egészség és életmód kategóriában került az Értéktárba:

Széles Lajos munkássága és a Naksol
A gyógyító borbélyként is ismert feltaláló 1897-ben Nakon született. A gazdasági világválság idején feleségével Dél-Amerikába emigrált. Több ország bejárása után 1929-ben Uruguayban telepedett le és egy borbélyüzletet nyitott. Az üzletben kis labort hozott létre, ahol gyógynövényekből krémeket és parfümöket készített. 1957-ben két barátja súlyos égési sérüléseket szenvedett egy balesetben, s ennek hatására kutatásokba kezdett az égési sérülések kezelésének témájában. 1962-re már tökéletes volt az „Anti-quema” receptje. A különleges szer alappillére a rózsa lett, illetve a belőle nyert rózsaesszencia. Készítménye az égési sérülések mellett kiváló gyógyíre a rovarcsípéseknek, horzsolásoknak, különféle hámsérüléseknek, enyhíti és gyógyítja a napégés okozta bőrártalmakat is.
1964-ben hazatért szülőfalujába, immár Nakon folytatta gyógyító munkásságát. 1978 májusában Vitray Tamás "Csak ülök és mesélek" című műsorában bemutatta Széles Lajos „csodaszerét,” Mezei András pedig egy egész könyvet szentelt a témának "Mindenki megégetheti magát" címmel. A médiában történt bemutatás után, 1978-ban az Interág megvásárolta a receptúrát, és a Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetben megkezdődött a Naksol névre keresztelt szer gyártása (Nak, a Tolna megyei falu és a spanyol sol, azaz nap, illetve a solutio, mint oldat rövidítésének összetételéből).
1988-ban Magyarországon is törzskönyvezték. Ebben az évben Maecenas-díjjal tüntették ki, 1991-ben pedig Pro Oppido Dombóvár kitüntetésben részesült. Majdnem egészen a haláláig, 1992. január 18-ig jártak hozzá a gyógyulni vágyó emberek. Az égési sérülésekre szolgáló Naksol és a hasonló hatású Irix gyártását 2004-ben a PannonPharma vette át. A Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben 2011-ben kiállításon emlékeztek a gyógyító borbélyra, egykori dombóvári lakásánál és szülőfalujában is emléktábla őrzi emlékét.

Az első félévben a Tolna Megyei Értéktár Bizottság két alkalommal ült össze és összesen nyolc értéket vett fel a megyei értéktárba, amelyben jelenleg 332 érték szerepel. Újabb értéktár bizottságok alakultak ebben a félévben is, így jelenleg 50 településen folyik értékgyűjtő munka. Az első félévben született döntés bizottság alakításáról Závodon, Regölyben, Nakon, Iregszemcsén és Pörbölyön. A Völgységi Értéktár Bizottság pedig 11 településen (Bonyhád, Grábóc, Györe, Izmény, Kisvejke, Lengyel, Mőcsény, Nagymányok, Tevel, Váralja, Závod) végez értékgyűjtő munkát, ezek közül vannak olyan települések is, ahol önálló bizottság is működik (Bonyhád, Grábóc, Váralja, Závod).