A 25 éves férfi gyerekként veszítette el a családját, a tragédia miatt árvaházakban és nevelőszülőknél töltötte a fiatalkorát, és bár az érzelmi megpróbáltatások miatt rendkívül zárkózottá vált, a sportban megtalálta a kiutat. A testépítő már most komoly sikereket tudhat a háta mögött, de a legjobba az motiválja, hogy más embereken is tudjon segíteni.

Szilágyi Vilmos mindössze három hónapos volt, amikor édesapja elhagyta őt és a családját, majd hároméves korában édesanyja egy balesetben életét vesztette. Hatéves koráig nagybátyja és nagymamája nevelte, de betegségük miatt tovább nem tudták vállalni a feladatot, ezért a fiú állami gondozásba került.
Az iskola első éveit Rácalmáson töltötte, majd Válra került nevelőszülőkhöz, amiben elmondása szerint nem volt köszönet.

„A nevelőszülőségnek az anyai szeretethez semmi köze nincs, az egy munka. Válon a pár 12 gyereket fogadott be velem együtt, de teljesen érzelemmentesek, közömbösek voltak az irányunkba. A legtöbb szeretethiányos gyerek ilyenkor agresszívvá válik, és nálam ez verbálisan mutatkozott meg. Egyszer mérgemben elmondtam nekik, hogy utálom őket, amire az volt a válaszuk, hogy akkor visszaadnak. Mintha egy kutyáról lett volna szó” – mesélt az akkor nehézségeiről a testépítő.

Így került vissza előbb Rácalmásra, majd mivel az ottani intézményt bezárták, Dégre költöztették egy másik árvaházba.

„Sokszor feltettem magamnak a kérdést, amikor körbe néztem, hogy mit keresek én itt? Engem nem bántalmaztak, nem éheztettek, csupán a szerencsétlenségek sorozata miatt kerültem abba a helyzetbe. Magányos és zárkózott lettem, de egyúttal nagyon vágytam a szeretetre is. De minden rosszban van valami jó, hiszen itt ismertem meg a mostani családomat is, akik befogadtak” – tette hozzá.

„Elhatároztam, ezt végig csinálom”

Szilágyi Vilmos arról is beszélt, gyermekként mindent intelligenciából megoldott, de rendkívül lusta volt. 16 évesen mégis elment a konditerembe, és elkezdett edzeni, ahol több életre szóló barátságot is kötött.

„Mindig tudtam, hogy a csapatsport nem lesz az erősségem, mert bár jól fociztam, nem tudtam megnyílni a többiek előtt. Így esett a választásom a testépítésre, amivel új életcélom is lett, szerettem volna minél többre vinni. Ott és akkor elhatároztam: ezt végig csinálom” – ecsetelte.

A kemény munka meghozta a gyümölcsét, Vilmos 2018-ban már első lett saját kategóriájában a FitParádén. Mivel nem egyik napról a másikra akarja már megvalósítani az álmait, 5-8 éves tervei között szerepel, hogy a profik között is kimagasló eredményeket érjen el.

Segíteni másoknak a legnagyobb szó

Vilmos a sport eszmei értékét is fontosnak tartja. Mint mondta, a Szilágyi nevet a befogadó családja után vette fel, és úgy érzi, tartozik nekik annyival, hogy büszkévé tegye őket.

„Sosem voltam az a magamutogatós típus. Imádom a sportot, már edzősködöm is, és túlzás nélkül mondhatom, hogy jó vagyok benne. Én rengeteg munkával érdemeltem ki azt, ahol most tartok, és ezt a mentalitást szeretném átadni minden vendégemnek. Szeretnék segíteni az embereknek, ami talán még nagyobb szó, mint bármilyen versenyen elért eredmény. Csodálatos érzés látni, amikor egy volt árvaházi társam, aki sokáig mások szemébe se mert nézni, boldogan lép be a terembe” – fogalmazott.

Szilágyi Vilmos most a hamarosan következő FitParádéra edz, a felkészülése további menete az ott elért helyezéstől függ majd. Az viszont biztos, hogy nem áll le, mert mint mondta, a szabadságot ő időpazarlásnak érzi.