Mivel a Teremtő úgy rendelte, hogy nagy magyar írónkkal, Fekete Istvánnal egy faluban, a Somogy megyei Gölle községben születtünk, már tízéves koromtól foglalkozhattam írói munkásságával. A koppányi aga testamentuma című könyvet áldott emlékű szüleimtől kaptam karácsonyi ajándékként tízéves koromban. Ez volt az első könyv, melyet Fekete Istvántól olvastam. Később Keszthelyre kerültem, ahol középiskolai, majd főiskolai és egyetemi tanulmányaimat végezhettem.

Gölle község vezetése és lakossága 1971-ben az író halálának első évében az országban elsőként emlékezett Fekete Istvánra, ekkor emléktáblát helyeztek el szülőházán. Ünnepélyes tanácsülésen emlékeztek az elhunyt íróra, amelyen özvegye, Piller Edith is jelen volt. 1976-ban kezdtem el írni szülőfalunk, Gölle község krónikáját. Ekkor vettem fel a kapcsolatot az özveggyel, akivel végül is 18 éven keresztül leveleztem, és számtalanszor meglátogattam budai otthonában. Ennek köszönhetően avathattuk fel 1987-ben a szülőházban berendezett emlékszobát.

Ugyan jómagam 1979-től élek Dombóváron, de csak ebben az időben derült ki, hogy a Schwartz (Fekete) család itt tevékenykedett. Piller Edith hívta fel a figyelmemet arra, hogy az író édesapja, Fekete Árpád itt született: „Kedves Imrécske! Úgy emlékszem, hogy az apósom Dombóváron született. Nézd meg a plébánosnál” – írta egyik levelében. Farkasdi András dombóvári apát-plébános készséggel állt rendelkezésemre. A plébániai anyakönyvekből kiderült, hogy Fekete Árpád kántortanító a településünkön született (Dombóvári Római Katolikus Plébánia Keresztelési Anyakönyv IV. kötet 163. lap, 1863. év, 67. folyószám): „A születés éve, hava, napja: 1863. október 5. A keresztelt neve: Árpád, Ferenc; neme: férfi, származási állapota: törvényes. A szülők vezeték és keresztneve: Schwartz Antal, John [vagy Pohn] Betti, vallása, polgári állása: rom. kath, – rom. kath., lakhelye: Dombóvár 12. A keresztszülők vezeték- és keresztneve: Farkas István, Vendel Aloysia, vallása, polgári állása: ispán, rom. kath., rom. kath. A keresztelő vezeték-, és keresztneve, hivatala: Kutor Ferenc plébános. Megjegyzések: Névváltoztatási engedély »Feketé«-re a M. Kir. Belügyminisztérium rendeletének kelte: 1883. május 2-án sz. 26482 VII.b.” Amikor mindez kiderült, elhatároztam, hogy Dombóváron is méltó emléket állítok a Fekete-családnak. 1995-ben a Gondviselésnek is köszönhetően megnyithattuk a város első látogatható közgyűjteményét.

Természetesen a család történetének kutatását folytattam, annál is inkább, mert köztudott volt, hogy Fekete Árpád kántortanító 1889-ben került a Somogy megyei Gölle községbe, aki édesanyjával érkezett a településre. Tehát a nagyapa már nem élt. Így ismét felkerestem a dombóvári plébániát. 1998-ban a következő adatokra bukkantam: Fekete Antal uradalmi építész Dombóváron hunyt el 1889. március 28-án, abban az évben, amikor Árpád nevű fia elfoglalta a kántortanítói széket Göllében (Halottak Anyakönyve IV. kötet.) Az anyakönyv szerint Jóhn Borbálának férje 54 éves korában bélüszög nevű betegségben hunyt el. Utolsó kenetben részesült. Fekete Antal építészt 1889. március 29-én temették el a dombóvári temetőben. Kertész Elek segédpap temette. Egyébként az akkori plébános Gazics József volt.

Sajnos sírját, síremlékét nem találtam meg. Akkoriban még nem vezettek katasztert a temetőkről. Az anyakönyvből ugyancsak nem derült ki születési helye és pontos ideje sem. Az anyakönyvből csak az vehető ki, hogy 1835-ben született (IV. kötet, 274. oldal, 23. tétel.) Fekete István író a Ballagó Idő című életrajzi művében többször is megemlíti a dombóvári nagypapát: „Nagyapám imakönyvében találtam aztán egyszer egy névjegyet: Fekete Antal hercegi építész. Ma sem tudom, hogy nagyapám hivatalosan a Dombóvár egész környékének tulajdonosa, a mérhetetlenül gazdag Eszterházy herceg uradalmi építésze volt-e, vagy csak kapta ezt a titulust, mert az uradalmi épületeket, tiszti lakásokat, de a dombóvári templomot is ő építette, a Korona Nagyszállót is, de sorjában a negyvennyolcas események után talpra álló falvak templomait is” (279–280).

Dombóvár és környéke 1691-ben került az Eszterházy család tulajdonába. Az 1700-as évek elején nagyarányú építkezésbe kezdtek, melynek következtében kialakult a dombóvári uradalom. A hitbizomány kerületi központja Dombóvár lett. Az 1700-as évek végére már mintegy 200 házból álló falu volt Dombóvár.

A katolikus templomok építésével, újjáépítésével most nem kívánok foglalkozni, mindössze annyit jegyeznék meg, hogy az 1700-as évek elején Dombóvár a szomszédos Döbrököz község plébániájához tartozott. Ekkor még csak egy kápolnájáról tesz említést a Historia Domus: „alapja tégla, a többi válogból, boltozatja pedig deszkából vala”. Ezt a kápolnát Szent László király tiszteletére szentelték fel. Ebből is láthatjuk, hogy Dombóvár az Eszterházy családnak köszönhetően, mint „építő család” indult rohamos fejlődésnek. Azután később a Dőry család is birtokközpontjaként választotta, de az igazi mezővárosi fejlődést a vasút kiépítése (1872) hozta meg településünk számára. Ettől kezdve indult meg az izraelita vallású kereskedők és iparosok, gyárosok megtelepedése is. A XIX. század végére Dombóvár mezővárossá nőtte ki magát. E fejlődés és építkezés közepébe csöppent bele a Schwartz, azaz a Fekete család. Fekete Antal építész az 1850-es évek közepén került Dombóvárra és a 12. számú házban élt, mely minden bizonnyal hercegi épület volt, és egyben szolgálati lakás is. A későbbi hercegi építész a haláláig, 1889-ig szolgálta az Eszterházy családot.

Amit biztosan tudunk, hogy az 1810-es években épült Korona Szállót ő építette át az 50-es évek második felében. Az előző dombóvári barokk templomot nem építhette, csak az átépítésben, annak megújításában működhetett közre. Ugyanez mondható el a központi hercegi épületről is, mely ma Szociális Otthon. Az Arany János téren, az Erzsébet, a Baross és a Kossuth Lajos utcában lévő hercegi lakásokat viszont neki tulajdoníthatjuk. A régi templomtól északi irányban épült hercegi ház (ma orvosi rendelő) átépítése szintén az ő nevéhez fűződik. Az 1870-es évektől kezdődtek el a nagyarányú építkezések a pusztákon is. Gondolok itt a magtárak, istállók és a cselédházak megépítésére. Mintegy 12 puszta tartozott a dombóvári uradalomhoz. Amit még akkor tudni lehetett Fekete Antalról, hogy 1835-ben született. Sajnos a dombóvári anyakönyvben arra adat nincs, hogy hol született.

A Somogyi Honismeret (2008/1.) folyóiratban emlékezett meg Sánta Gábor szegedi irodalomtörténész Fekete Ágoston tolnai prépost halálának 85. évfordulójáról. Cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy a prépost és szülei a dombóvári temetőben pihennek. Ezután kezdtem el ismét komolyabban foglalkozni a Schwartz (Fekete) család ősi „fészkének” felkutatásával. Kiderült az is, hogy Fekete Ágoston prépost édesapja György és Fekete Antal testvérek voltak. Schwartz (Fekete) György 1839-ben született a Tolna megyei Tevelen – írja megemlékezésében Sánta Gábor. Mint azt már említettem Schwartz Antal 1835-ben született, de hogy hol, arról 2008. november 8-áig nem állt rendelkezésre adat. Ezen a napon felhívtam Simon János akkori teveli plébánost, aki készségesen állt rendelkezésemre, annál is inkább, mert Fekete István író nagy tisztelője. Bizonyos voltam abban, hogy a Schwartz, azaz Fekete család származási helyét Tolna megyében, ezen belül katolikus német (sváb) faluban kell keresni. Katolikus német települések környékünkön a következők voltak: Mágocs, Mucsi, Tevel, Zomba, melyek akkoriban is a legnépesebbeknek számítottak. A teveli anyakönyv a következőket tartalmazza: „Schwartz Antal Kelemen 1835. november 23-án született (1880-tól használta a Fekete nevet), Schwartz György 1839. szeptember 25-én született (1881-től használta a Fekete nevet). Szüleik: Schwartz György és Majer Mária voltak.”

Tehát a család Tevelről származik. Akkoriban ez a falu színtiszta német község volt. Az első telepesek Badenből és Breisgauból jöttek – olvashatjuk Szauer János Fejezetek Tevel története című könyvében. Itt találtam meg Fekete István író dédanyjának felmenőit, Georg Májer néven, akik az első telepesekkel érkeztek Tevelre. A Schwartz család betelepedésére ebből az időből nincs adat. Valószínűleg később érkeztek a településre, mert azt is a Tevel történetéről szóló könyvből tudom, hogy három alakalommal érkeztek telepesek a faluba.

Fekete István író dédszülei jómódúak lehettek, hiszen két gyermeküket tanítathatták. Valószínűleg iparosok és egyben gazdálkodók is voltak. Sánta Gábor állításával ellentétben nem György, hanem Antal használta először a családban a Fekete nevet (1880). Fekete Árpád, az író édesapja pedig 1883-ban változtatott nevet (1883. május 3.). A névváltoztatási adat a dombóvári születési anyakönyvből való. Fekete Árpád, a néhai göllei kántortanító és Fekete Ágoston tolnai prépost tehát unokatestvérek voltak. Fekete Ágostonról (Guszti bácsi) és édesapjáról, a gazdatisztről több Fekete-műben is olvashatunk.

Képünkön: Fekete György és családja síremléke Dombóváron (Bodó Ákos felvétele)

Sánta Gábortól származik az az információ, mely szerint Fekete Ágoston prépost szülei, Fekete György gazdatiszt (ispán) és Eibeck Johanna szintén Dombóváron pihennek. Fekete Györgyöt itt anyakönyvezték: „Eibeck Johanna férje. † 1888. december 17. 50 éves. 1888. december 19-én temetve. Gazics József plébános.” Ő Dombóváron hunyt el. Feleségét, Eibeck Johannát 1901-ben temették el, de őt nem itt anyakönyvezték. Tehát máshol, valószínűleg Zombán hunyt el, mivel a férje ott volt a Dőry birtokon gazdatiszt. Fekete Ágoston fiúk Zombán született 1864. október 15-én, 1923. szeptember 23-án 59 éves korában temették szülei sírjába. Itt jegyzem meg, hogy Tevel is és Zomba is a Dőry uradalom birtokaihoz tartozott, de a birtok központja Dombóváron volt. Ezért is temethették Dombóvárra hűséges gazdatisztjüket és feleségét, majd Ágoston nevű fiúkat. 2008. november 2-án jómagam is megtaláltam az eléggé megviselt síremléket, melyen halványan, de még olvashatók a nevek és a dátumok is.

Ez év nyarán látogatást tettem Tevelen. Felkerestem a község első emberét, Héri Lászlóné polgármestert, aki meglepődve vette tudomásul, hogy Fekete István felmenői ebből a Tolna megyei faluból származnak. Ezután kimentünk Ákos fiammal a temetőbe és megkerestük a régi temetőt. A sok száz síremléket ugyan nem tudtuk átnézni, de a polgármester asszony ígéretet tett arra, hogy elkészítik a régi német temető kataszterét is. Természetesen a további katatást nem hagyom abba, mert a teveli temető reményeim szerint tartogat még meglepetéseket számomra és a község helytörténészei számára is, de talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Dombóvár történetével és nagy magyar írónkkal, Fekete István életével és munkásságával foglalkozók számára is.

Tevel, most már többnemzetiségű lakossága büszke lehet arra, hogy a nagy magyar író, Fekete István felmenői ott éltek és dolgoztak e hazáért. De büszke lehet Dombóvár is, mert itt talált munkát, megélhetést és végső nyughelyet Fekete Antal uradalmi építész, akinek fia, Árpád a szomszédos Somogy megyei Gölle községen oktathatta, nevelhette a göllei parasztgyerekeket. Majd 1900. január 25-én ott a színmagyar faluban születhetett meg Fekete Árpád és Sipos Anna első gyermeke, István, akinek a könyvein nemzedékek nőttek fel.

Bodó Imre

Ajánljuk figyelmébe a Honismeret folyóiratot kiadó Honismereti Szövetség honlapját.