A férfit emberkereskedelem és halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság. A törvényszék döntött arról, hogy a férfi a szabadságvesztés kétharmadának letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott a sértett barátja volt, a Csongrád-Csanád vármegyei, tömörkényi tanyáján segítette is a ház körül, a gazdálkodásban, és többször kölcsönt is adott neki. A sértettnek és élettársának közös gyermeke született, de kapcsolatuk megromlott. A vádlott és a sértett élettársa között 2021 elejére érzelmi viszony alakult ki. A két férfi abban egyezett meg, hogy a sértett 3,5 millió forint ellenében elengedi a nőt a vádlottal. A nő tiltakozott ez ellen, azt mondta, ha a vádlott pénzt ad érte, soha többet nem hajlandó találkozni vele.

A vádlott ennek ellenére átadta a pénzt a későbbi sértettnek, és megállapodtak, hogy a részleteket később beszélik meg. A sértett és az asszony azonban április 24-én összeveszett, a nő a közös gyermekükkel elment a tanyáról, majd felhívta a vádlottat, aki ezután autóval odament. A tanya udvarán a két férfi vitatkozni kezdett, a sértett pedig további egymillió forintot követelt a gyermek elengedéséért. A szóváltás verekedéssé fajult, a vádlott pedig felkapott egy vascsövet, és azzal kétszer fejbe ütötte a sértettet.

A bíróság előtt a vádlott azt állította, az áldozat támadt rá a vascsővel, és dulakodás közben lelövéssel fenyegette. A vádlottnak sikerült elvenni tőle a vascsövet, amivel előbb kisebb, majd nagyobb erővel hátulról megütötte. A második ütésbe az áldozat rögtön belehalt.

A vádlott ezt követően üzenetet küldött a nőnek, hogy még ne menjen haza. A holttestet és a vascsövet elcsomagolta, majd elmondása szerint később autójával a Tiszához vitte, és Csanytelek közelében, a gátőrház melletti lejárónál - már az esti sötétben - a folyóba dobta.

A holttest - annak ellenére, hogy a folyómedret egészen Szegedig átvizsgálták - azóta sem került elő. A hatóságok az áldozatnak korábban átadott pénzt sem találták meg.

A vádlott a vérnyomokat is megpróbálta eltüntetni, és ruháit elégette a kazánban.

A férfi a bíróság előtt arra hivatkozott, pánikba esett, ezért nem értesítette a hatóságokat a történtekről, és hozta meg az a rossz döntést, hogy eltünteti a holttestet. Úgy fogalmazott, legjobb barátjaként tekintett az áldozatra, és a mai napig nem érti, miért támadt rá azon a napon.

A vádlott és a nő a hatóságokat félrevezetve megpróbálták elhitetni, hogy az áldozat önszántából távozott otthonából, majd haragosaival került összetűzésbe. Ennek érdekében a vádlott a sértett telefonjáról hamis üzeneteket küldött a nőnek azzal, hogy őt elkapták, ne szóljon a rendőröknek. Mintegy két hét elteltével - a vádlottal egyeztetve - a nő bement a rendőrségre, és bejelentette, hogy élettársa horgászni ment, majd ismeretlen helyre távozott. Az elmondottakat a hatóságok előtt a nő tanúként többször is megismételte. Vallomásán csak azt követően változtatott, miután ő és a vádlott is megbukott a poligráfos vizsgálaton.

Horváth-Tóth Imola bíró az ítélet több mint egyórás indoklása során kifejtette, a bizonyítékok alapján a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, és nagy valószínűséggel a holttest hollétét is azért titkolja, mert annak megtalálása cáfolná védekezését. A vádlott önmagában azzal a tettével, hogy pénzt adott a sértett élettársáért, elkövette az emberkereskedelem bűntettét.

A történtek miatt a nőt - aki azóta együtt él a férfival - bűnpártolás vétségében mondta ki korábban a bíróság, és vele szemben két év próbára bocsátást rendelt el.

A vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, így az ítélet nem jogerős.