A női test gyűjtője az őt ért érzelmi hatásoknak, megrázkódtatásoknak, bántalmazásoknak, mentális és verbális szökőáraknak, az érintés és simogatás érzékenységének, a jó szónak és halk alázásnak, a szeretetnek és hamis ígéretnek, nem tisztázott helyzeteknek, félrebeszélt kommunikációnak, pergő-forgó áradatnak, szerelmes izzásnak, jeges eltávolodásnak, csillogó szempárnak, suttogó ajkaknak, védelemnek és kirekesztésnek…. és késve érkezett eme felsoroláshoz a kiszolgáltatottság, a teherviselés, és most fordult be a sarkon kéz a kézben a gondoskodás és óvás, hogy felsorakozzon mindahhoz a palettához, amit egy nő magában hordoz.

Ezek az árnyalatok, suhanások és kővel őrölt megélések, elhamvasztó pillanatok mennek végbe minden női lélekben, testben.

Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tehetünk azért, hogy ez a felfordulás és szikra zápor ne a sebészi asztalon egyenlítse ki önmagát?

Az egyetlen támpontunk és találkozásunk önmagunkkal - a tükör. Ide feszül a figyelmünk és önértékelésünk: a vágy arra, hogy megfeleljünk. Minden erőnket mozgósítjuk, hogy újra és újra képesek legyünk megfelelni, tetszeni, hogy mindaz a dráma végig mehessen rajtunk – bennünk -, amely női mivoltunkat meghatározza, és nap mint nap harrcra késszé tesz és belehajszol az őrült körforgásba.

Kezdjük a tavaszi nagytakarítást, méregtelenítést itt.

Mit gondolsz, ki néz vissza a tükörből? Ki ez a test? És a legfontosabb: ki kérdezi? Ki néz rám valahol mélyen szánakozva, hogy a fel nem vállalt életfeladatok nehézkessé, torzzá tették mindazt, ami tökéletesnek indult? Hol vesztettük el önmagunkat?

A test anyag. Szövetek és más organizmusok halmaza. De megmutatja, hogyan élünk, és legfőképpen hogyan gondolkodunk, vagyis, hogy mivé váltunk, kik vagyunk. Az öntudat eredendően egészséges, derűs és nyugodt. Ehhez képest lássuk meg önmagunkat.

A test, mint üzenet közvetítő, hírhozó – mit mond most, ha végig nézünk magunkon? Szinte tipikusan mindenki ugyanazoktól a problémáktól szenved, ugyanazok a jelek árulkodnak mindenkin. Általában milyen életet is élünk? Tudatunk rohan a külvilágból érkező elvárások, szerepek után, hogy energiát, önkifejezést nyerjen és tőle független, idegen elismerésben mártsa meg szívét és lelkét, hogy legyen ereje tovább rohanni. Önvalója árnyként követi mindenhova, bár gyorsabb a lélek, mint a cellulittól elnehezült combok trappolása, de a testbe feszült gondolatok és elánok hajtanak, süketen és vakon követjük rögzült képeinket, vágyainkat. Ki van szinkronban önmagával, ki az, aki önmagát éli meg és nem az elvárásoknak, szabályoknak, szerepeknek akar megfelelni és belénk nevelt

viselkedésmintákhoz igazodni.

A gondolatok

Minden rendellenesség azt jelzi, hogy „nem az vagy, akinek valójában lenned kellene”. Az elváltozások igazi forrása mindig a gondolkodásban keresendő. Olyanok vagyunk kívül, mint belül. A gondolat formát ölt, megmutatja önmagát. Minden érzelem, mely hatással van ránk, megvalósul, formába rendez bennünket. Itt válik láthatóvá, miféle energiák működnek bennünk.

A női test rendellenességei, betegségei hihetetlen módon már nem válogatnak fiatal és idősebb között, mintha egy hatalmas, önmagát éltető ciklonként suhanna át mindenkin - érintése, ahogy a sok testanyagot átrendezi, lazává teszi, puhítja és belehajtogatja azokba a „lélekbörtönökbe”, aminek mi dobtuk el a kulcsát, mert meggyőz és elhitet, hogy pillanatnyi kielégülések és örömökből merített érzetek az igazi életerő,

A rendellenességek és elváltozások igazi forrása mindig a gondolkodásban keresendő, mégpedig a helytelen gondolkodásban. A test önmagától nem betegedhet meg, torzulhat el, mert csupán az emberi tudat kivetülési közege. Hasonlít a vetítő-vászonhoz, mely magától nem tud képeket létrehozni. A gondolatok képezik a film anyagát és a tudat dönti el, hogy éppen melyiket vetíti le.

Tegyünk fel kérdéseket önmagunknak. Folytassunk a párbeszédet belső lényegünkkel, hogy kik vagyunk. Mi az, amit teszünk és miért. Mennyiben találjuk meg önmagunkat mindennapjainkban, kapcsolatunkban, munkánkban. Mi az a reflex, ami az agyunkban elültetett impulzus, ami végigfut az idegrendszerünkben és megmozdítja az izmokat, a cselekvés és tett hús-vér megfelelőjét. Teremtsünk csendet és lehetőséget önmagunk számára, hogy tisztán láthassuk irányunkat, életünket.

A kötőszövet, amely egybetart

Az emberi test különböző részeit kapcsolja össze. A külvilággal érintkező külső szervünk – a bőr, aminek feszességet, tartást biztosít. Minden renyheség, redőbe ráncolódott kis méregsávok, egyenetlen kitüremkedések nyílt halála a kötőszövet be nem töltött feladatának. Gyengesége, puhasága, a belső tartás, lelkierő és állhatatosság csökkent mértékére utal. A sérülékenység, sértettség demonstrációja a külvilággal szemben, a bennünk lakó felhalmozódott fájdalom megmutatkozása. Ha belső tartásom, énképem elég szilárd, ez összeköti minden testrészemet egy feszülő zsinórhoz hasonlóan, és feleslegessé teszi a külvilághoz való ragaszkodásomat. Ha belül hiányérzet van, a kapcsolataimból veszem el a hiányzó részt és azzal pótolgatom ki saját kirakósomat. Aki önmagához hűen él, nem fog rossz helyen engedni, s ezáltal újabb sebeket beszerezni.

A nyirokrendszer tele van elzáródással. Kivétel nélkül lassú és lomha méregtelenítése okozza a lerakódásokat. Szoros összefüggést találok a tudat és eme méregszállító között. A megkeresések ezen a területen megosztottak. Sokan óhajtják a feszességet, de képtelenek elengedni a tudati lerakódásokat. Itt a kezelések semmit nem érnek.

A keringési zavarok – szédült állapotok

A vér, a lélek testi lakhelye. A vérnek meghatározott nyomása van, dinamikája, mely az ember erőnlétének kifejezője. A test elváltozása, renyhesége a lassú és lomha vérkeringés következménye. A lélek fáradtsága. Aktivitás mentálisan és fizikailag egyaránt – a megoldás. Milyen élmények érnek, kiteszem-e magam az élet változásainak? Behúzódom és aggódom, előre félek és állást foglalok, vagy nekimegyek. De ha felvállalom az élet feladatait, ez az őrült körforgás beindul és élettel telíti meg a sejtjeimet, ereimet és távolítja el a test melléktermékeit, salakanyagait. Energiával telítődik meg bőrünk és minden, ami ehhez a belső hajtású motorhoz kell. A lábak elnehezülése, dagadása és elváltozása jelenti az életben való helyzetet, hogy „hol is állunk”. Nézzünk le magunk elé egy pillanatra…