A három napon át tartó módszeres gyilkolászás túlélői szerint H. Csanád nagyon csendes, zárkózott fiatalember, nincsenek barátai és nem járt el sehová. Nővére szerint sikertelenségei és elrontott élete miatt alakulhatott ki benne az a gyűlölet, melyet családtagjai felé irányított. Réka nem akarta látni testvérét, az édesanya viszont zokogva mondta, bármennyire is fáj neki mindaz, amit Csanád tett, akkor is gyermeke, s nem az ő dolga ítélkezni.

Az életben maradt családtagok tanúkihallgatásával folytatódott a kulcsi családirtás ügyében indult büntetőper a Székesfehérvári Törvényszéken. A 24 éves H. Csanád Jutast előre kitervelten, különös kegyetlenséggel több emberen elkövetett emberöléssel vádolják. A gyilkossá lett fiatalember bár a szakértői vélemények szerint beszámítható, állítja, démoni erők irányították álmait, gondolatait, majd cselekedeteit.

H. Sarolt Rékát fél órával a vádlott előtti időpontra idézték a szerdai tárgyalásra. A fiatal nő ugyanis azt kérte, hogy testvére ne legyen jelen a tárgyalóteremben, amikor meghallgatják, mert nem akarja látni. Réka csak az utolsó napon vált a horrorisztikus események részesévé – így csak arról tudott beszélni, ami az öldöklés harmadik napján történt. Bár pontos részletekre nem emlékezett, higgadtan, összeszedetten beszélt a 2012 nagypéntekén történtekről. Mint mondta, csak utólag gyanús neki, hogy bátyja túl szívélyesen fogadta, amikor hazaért – holott ez nem igazán volt szokása. Ahogy utólag az is feltűnik, hogy a nagyszülők az nap nem köszöntötték. „Korán reggel volt, amikor Csanád már kopogott a szobám bezárt ajtaján, hogy nézzem meg, nálam van e áram, mert az ő szobájában nincs. Hiába mondtam neki, hogy nálam minden rendben, nem akarta elhinni, ezért kinyitottam az ajtót, hogy meggyőződhessen róla. Amint belépett már emelte a hatalmas tőr szerű kést. Pontosan nem tudnám megmondani, milyen sorban, hogyan szereztem a sérüléseimet, az biztos, hogy fejbe és hasba szúrt és több helyen megvágott” – idézte fel az eseményeket vallomásában H. Sarolt Réka. Ez után elveszítette az eszméletét és arra tért magához, hogy hason fekszik a vérben, testvére pedig szurkálja. „ Nem éreztem fájdalmat, csak azt hogy ömlik belőlem a vér. Sikítani nem volt erőm – aztán meghallotta, hogy anyuék jönnek felfelé és kiment a szobámból” .

Réka többet nem láthatott, alig hogy szülei benyitottak a szobájába és meglátták vérben fekvő lányukat, Csanád azonnal lesújtott. Először az apára.

A szülőkkel való tusa a felső emeleti nappaliban zajlott, közvetlenül a fiatalok hálószobái előtt, Réka mégis csak a szörnyű hangokat hallotta, ahogy testvére a szülőkre támad, s azok hiába próbálják csitítani: hol egyiküket, hol a másikat vágja.

Ebben a házban élt a család – elszigetelve másoktól és egymástól is

Az édesanya nagyon nehezen beszélt az akkor történtekről. A sokk miatt bizonyos részletekre egyáltalán nem emlékszik, s szemlátomást küzd benne a harag és düh, az anyai szeretettel. „Ő volt a kedvenc, a legkisebb. Annyira szerettük” – mondta „Bármennyire is fáj, amit tett, én akkor is az édesanyja vagyok. Ítélkezni nem az én dolgom” – mondta az asszony, aki nem csak lefogyott, bele is őszült az átélt kínokba. Szinte csoda, hogy H. Ferencné túlélte fia vérengzését. Férjét a szeme láttára végezte ki Csanád, s ő hiába csitította, kérlelte: „ Mit csinálsz kisfiam? Ne tedd ezt, annyira szeretünk” – a válasz csak annyi volt: „Nem én kezdtem, nem én kezdtem”. Hogy ez mit jelenthetett, senki sem tudja, még az „eltorzított személyiség” sem, ahogy H. Csanád nevezi akkori önmagát. A gyilkossá lett fiú édesanyjára is többször lesújtott, fejére, karjára, kezeire. Arca kifejezéstelen, szeme idegen volt – „mintha nem is ő lett volna” – mondta az édesanya. Az asszony nem emlékszik olyan történésekre, melyeket fia részletesen taglal, sem több eszközre, nyílpuskára, mellyel a gyermek direkt mellé lőtt, sem arra, hogy lementek volna az alsó szintre hívni a rendőrséget, de szerinte olyan sem történt, hogy megmosta volna Csanád fejét, hogy az térjen magához. A nővérrel való dulakodás kapcsán Csanád szintén több olyan részletre emlékszik, mely Réka szerint nem történt meg, így például az sem, hogy öccse kétszer tollal nyakon szúrta, pedig ezt az eszközt, s hogy azzal hogyan szúrt, a vádlott helyszíni kihallgatásán be is mutatta. Kicsit olyan, mintha a valóság és az azt tovább színező képzelete keveredne egymással. Nővére szerint ez nem csoda, hiszen Csanád nem a való világban él, napjait kizárólag virtuális térben töltötte, filmeket nézve és a számítógépen, játékai között, és csak az étkezésekre jött ki szobájából.

A történtek pontos okát talán senki se tudja. Réka is csak találgat. Szerinte öccse életmódja miatti sikertelensége fordult negatív érzelmekbe. „Mintha az egész elrontott életéért minket tett volna akkor felelőssé. A gyűlölet és, amit tett, korábbi sikertelenségeivel szemben hatalmat adott neki” – vélekedett a nővér. Sarolt Réka szerint bár a szokásosnál zárkózottabb életet éltek, nem annyira extrém módon, mint Csanád. Meghittek voltak a családi ünnepek – Csanád is csak az utóbbi időben állt fel rögtön evés után az asztaltól. Az édesanya azon csodálkozik leginkább, hogy éppen azokkal bánt el fia a legkegyetlenebbül, akik a legjobban szerették. A nagymama kedvenc unokájának mindig külön rántott húst sütött – őt szinte lefejezte. Az édesapjának benne volt minden reménysége, a legkisebb királyfinak nevezte – őt bozótvágóval, több tucat vágással, szúrással végezte ki.

A bírónő azon kérdésére, hogy honnan volt több machete is a házban H. Ferencné azt mondta, azokat a férje vásárolta az interneten. Egyet magának, kettőt pedig a fiainak – ezekkel akartak bozótot irtani a kertben. A három machete közül az apa a sajátját hálószobájában az ágya alatt tartotta, a fiúk sajátjukat pedig a szobájukban.

N. László, Réka barátja telefonon hallgatta végig Csanád ámokfutásának utolsó perceit. A fiatal nő őt hívta, tőle kért segítséget, amikor bátyja kaszabolni kezdte, majd a szülőkre támadt. A tanú szerint ha a rendőrség elérhető lett volna, ha a bejelentést komolyan vették volna, ő nem sérül meg és talán többen élik túl a történteket. „Telefonon a rendőrségi segélyhívó számok elérhetetlenek voltak, Réka is én is hiába tárcsáztam, ezért kérte a barátnőm, hogy menjek be személyesen a rendőrségre és hívjak segítséget. A kapitányságon várnom kellett, az adataimat kérdezgették, a helyett, hogy siettek volna. Hiába állítják, hogy egy szenilis vénember rohant be, aki még a címet sem mondta meg, hova kell a segítség. Mert elmagyaráztam, hol van a ház, de ők az adataimat akarták egyeztetni. Így inkább én magam siettem a házhoz” – idézte fel az eseményeket a férfi.

Lászlóra az ajtó mögött megbújó Csanád azonnal lesújtott a bozótvágóval. A férfi feje is megsérült, kezét pedig majdnem levágta a hatalmas penge. Vérző fejjel menekült ki a házból.

H. Csanád szerint egy eltorzított személyiség gyilkolt