Magyarországról 58 sportoló vett részt a világ egyik legnagyobb versenyén, melyet leginkább az Olimpiához lehet hasonlítani. A magyar csapat első aranyérmét a tavaly Európa-csúcsot úszó, négyszeres Európa-bajnok, kecskeméti Székely Lilla uszonyos és búvárúszó nyerte 100 méteres uszonyosúszásban.

Mi is a Világjátékok és miért tekinthető fontos versenynek?
– A Világjátékok a nem olimpiai sportágak olimpiája. Az Olimpiához hasonlóan 4 évente kerül megrendezésre, mindig az Olimpiát követő évben. Nagyon sok olyan sportág képviselteti itt magát, amik az olimpiai programba már nem fértek be. A magyar eredményeket tekintve a legfontosabb ilyen sportágak a maratoni kajak-kenu, a szumó, a strandkézilabda, az aerobik, a karate, a tájfutás és nem utolsó sorban az uszonyos és búvárúszás. Például a Világjátékok első magyar aranyérmét is az uszonyos és búvárúszok nyerték. Valójában a Világjátékok a legfontosabb verseny az olyan sportágak számára, mint az enyém is.

A magyar csapat hivatalos kiutazása előtt Te már javában Kolumbiában készültél. Miért gondoltad úgy, hogy egyedül is nekivágsz Kolumbiának?
– A fő versenyszámomat, a 100 méteres uszonyosúszást július 27-én rendezték meg, a magyar csapat kiutazása pedig július 23-án volt. Mivel már sok olyan külföldi versenyen voltam, ahol jelentős időeltolódás volt, tisztában voltam vele, hogy ez milyen plusz akadályokat állít elém. Ráadásul Kolumbiában nem csak 7 órás időeltolódással kellett számolni, hanem magaslattal, és meleg, párás idővel is. Nem szerettem volna, ha pár napon múlik a tökéletes akklimatizációm – és így az eredményességem is-, ezért döntöttünk úgy az edzőmmel, Juhos Gergellyel, hogy lesz ami lesz, mi igenis kimegyünk időben. Mindent magunknak szerveztünk, a szállást, az étkezéseket, a taxit az uszodába, és az edzéseket is. Szerencsére a helyiek nagyon kedvesek voltak, és mindenben segítettek nekünk.

Milyen formában érezted magad a verseny előtt?
– Nagyon jó volt a hangulatom, még meg is fordult a fejemben, hogy” túl szép ez így”. A szállásunk tökéletesen megfelelt, a helyi ételek ízlettek, és az emberek végtelenül kedvesek voltak. Már a verseny előtt is sztárként kezeltek, aminek az volt az oka, hogy Kolumbiában az egyik legnépszerűbb sportág az uszonyosúszás. Elképesztő, de csak Caliban 13 uszonyosúszó egyesület működik, és van egy saját uszodájuk három medencével, amit csak ők használnak! A verseny előtti héten például sor került egy edzői konferenciára is, ahova minket is meghívtak az edzőmmel. Gergő két előadást tartott, nagyon nagy sikere volt, annyi kérdésük volt a helyeiknek hozzá, hogy alig akarták elengedni. Az edzések eleinte picit nehezen mentek a magaslat miatt, de nagyon jól alkalmazkodtam hozzá, az pedig különösen tetszett, hogy nyitott medencében edzhettünk úgy, hogy nem volt gond a medence hőmérsékletével.

A magyar csapat első aranyérmét Te nyerted. Számítottál erre?
– Az előzetes rajtlista alapján 100 méteren első időm volt, de nem szerettem volna beleélni magam. Annyira kiélezett a nemzetközi mezőny, hogy egy döntőben szinte bárki nyerhet. Ezt jól mutatja, hogy én is” csak” az 5. idővel kerültem be a döntőbe, ahol viszont tudtam annyit javítani, amennyivel közel fél másodpercet vertem a mezőnyre, ami nagy előnynek számít. 65-70 méter körül vettem észre, hogy a mezőny elején vagyok, és akkor ugyanaz az érzés fogott el, mint tavaly az EB-n: ezt a győzelmet már senki nem veheti el tőlem, és rá tudtam tenni még egy lapáttal. Mindenki azt mondta, hogy a táv utolsó negyedében hihetetlen volt amit csináltam. Érdekes, hogy ezen az utolsó 25 méteren hittem magamban a legjobban az egész felkészülés alatt.

Milyen érzés volt több ezer ember előtt versenyezni?
– Az az igazság, hogy a döntő előtt ezt nem igazán érzékeltem, csak a 100 méterre koncentráltam. Láttam, hogy tele vannak a lelátók, nagyon sokan voltak, de csak akkor néztem végig az uszodán, mikor 100 méter után kimásztam a medencéből, és körbeintegettem. Hihetetlen érzés volt, hogy annyi ember örül, éljenez, tapsol nekem. És annak ellenére is örültek nekem a helyiek, hogy a harmadik helyezett egy kolumbiai lány lett. Biztos vagyok benne, hogy soha többé nem fog annyi közös fénykép készülni velem, mint azon az estén, alig tudtam eljutni a medence egyik oldaláról a másikra, hogy TV interjút adjak.

A Világjátékok után egy héttel került sor a Világbajnokságra, ahol a Kolumbiában úszott időddel még Világbajnok is lehettél volna. Azonban a VB-re a részvételt lemondtad. Utólag hogy látod, jó döntés volt?
– Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy még Világbajnok is lehettem volna idén, de nem bánom, hogy nem mentem el a vb-re. A Világjátékok egyébként is bőven kárpótol, még 10 világbajnoki címért sem cserélném el a Világjátékok aranyamat! Sok minden közrejátszott abban, hogy a részvételt lemondtam, egyrészt formaidőzítés szempontjából nehéz lett volna megoldani, hogy mindkét versenyen jól ússzak, és ott volt az időeltolódás, ami nagyon megnehezítette volna a dolgom. Másrészt a vb-nek horribilis költsége volt, aminek előteremtéséhez nem kaptam volna segítséget csak egyetlen kecskeméti cégtől, mindenki más elutasított. Sajnos Kecskemét ilyen. Harmadrészt így a verseny után még tudtunk maradni Kolumbiában pár napig nyaralni, ami életem egyik legszebb élménye volt.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?
– Az aktív sportolói pályafutásomat a Világjátékokkal befejeztem, ezt már a felkészülés elején eldöntöttem. Úgy gondolom, amit el lehet érni ebben a sportban, mindent elértem, és 17 év után a lehető legméltóbb módon tudom azt mondani, hogy köszönöm, de befejezem a versenyzést. Attól nagyobb ajándékot egy sportoló nem kaphat az élettől, mint hogy a csúcson vonul vissza. Ugyanakkor komoly terveim és céljaim vannak edzőként, nagyon várom már, hogy a medence partján is kipróbálhassam magam. Szerencsére vannak olyan versenyzőink Kecskeméten, akik nagyon tehetségesek, de ami még fontosabb, hozzám hasonlóan ők is imádják az uszonyosúszást. Szeretném nekik átadni az összes olyan tudásom és tapasztalatom, ami engem is segített versenyzőként. Civilként is szeretnék a lehető legjobban helytállni: már idáig is dolgoztam az edzések mellett, a Kecskeméti Szuperinfó szerkesztőjeként, irodavezetőként. Annak érdekében, hogy minél jobban el tudjam látni a munkahelyi feladataimat, tavaly nekivágtam a második diplomámnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol kommunikáció és médiatudomány szakra járok. Egy biztos: az edzősködés, a munkám és az egyetem mellett nem fogok unatkozni!